Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ai: Az üldözött 6/b fejezet

6/b

 

Ezen az éjszakán csak a gyerekek aludtak édesdeden. Yuiko az ágyában forgolódott, Jian a lenti kanapén cigizett, Lucifer pedig a könyveit bújta olyan címekkel, hogy „Hogyan neveljünk gyereket?” „Párkapcsolatok” „Pszichológia – gyermeklélektan”. Reggel a felnőttek karikás szemekkel készülődtek. Kurumi Jiant és Lucifert szemlélete.

-       A démonoknak mióta van pandaszeme?

-       Mim van? – kapott az arcához riadtan Lucifer, s ezzel elárulta, milyen hiú is a külsejére.

Mire sikerült megnyugtatni, már indulni kellett. Yuiko Joujivel pár perccel előbb indult el, mint Jian és Lucifer a lányokkal. Leadták a kicsiket az oviban, Lucifer udvarolt mindenkinek, aztán hazaindultak.

-       Mikor mehetek haza? – kérdezte Jian, miközben cigire gyújtott.

Ráérősen ballagtak.

-       Ma este le akarom buktatni – rúgott egy kavicsba Lucifer. – Holnap reggelre elrendeződik az ügy.

Jian mélyet szívott a cigiből.

-       Értem.

Lucifer elkapta a kezét, és megszorította.

-       Nem akarsz maradni?

Jian tétovázás nélkül tiltakozott.

-       Nem. Melletted maradok.

Lucifer nem törődött a megbotránkozott pillantásokkal, és megölelte.

-       Tudom, hogy mély érzelmeket táplálsz az iránt a lány iránt.

Jian megmerevedett.

-       Ahogy te is mondtad, a démonoknak kőből van a szívük. Nekem egyenesen gránitból.

Lucifer válaszolt volna, amikor hangos női sikoly hallatszott mögüle.

-       Istennek Szent Anyja, szabadíts meg minket a Gonosztól!

Lucifer elégedetten elvigyorodott.

-       Felismertek!

Jian zavartan az apácára pillantott, aki keresztet markolva közeledett.

-       Hm, nagyuram, történt egy kis félreértés… - kezdte tétován, de ekkor a nővér félresöpörte Lucifert és gyűlölettől izzó szemekkel nekiszegezte mutatóujját Jiannak.

-       Távozz innét, Sátán!

Jian nagyot nyelt, és igyekezett fensőbbséges maradni.

-       Már az előző alkalommal se ért el ezzel semmit, és ugyebár mintha említettem volna, hogy nem én vagyok a keresett személy.

-       Démon vagy! Maga a Sátán! – köpött az arcába a nő.

Lucifer férfiatlanul felsikoltott.

-       Még hogy ő! Ő csak egy szimpla ördög!

A nővér bizonytalanul végigmérte.

-       Maga meg ki?

-       Akit keres – vágta oda morcosan Lucifer. – A Sátán.

A nő gyorsan Jianra pislantott. A férfi hevesen bólogatott.

-       Ő lenne a Sátán? – mutatott remegő ujjakkal az éppen duzzogó Luciferre.

-       Igen, ő Lucifer, a bukott angyal, a Gonosz, a Pokol Ura…

-       Elég, én is tudom, kicsoda Lucifer! – mordult rá a nővér, és idegesen szemlélte az említett személyt.

Lucifer évődő mosoly vetett rá.

-       Csak nincs meglepve, anyám?

A nővér önkéntelenül hátrált egy lépést, de Lucifer két lépéssel mellette termett, és átkarolta.

- Jian, te csak menj haza! Holnap reggel találkozunk lent. Légy jó és pusszants egy csókot Yuiko… hm… valamelyik testrészére a nevemben.

Jian tátott szájjal bámult Lucifer után, aki magával vonszolta a kábán tiltakozó apácát.

-       Vajon a nővér tudja, milyen szerencsés? – vigyorodott el lassan. – Maga Lucifer csábítja el…

 

Otthon rendet teremtett, megfőzött, elvasalta a ruhákat, majd a helyére pakolta őket. Yuiko ruháinál feltűnően sokat időzött, de a fehérneműknél még ő is elpirult. Délután elment a lányokért.

-       Jian! – sikoltotta Kurumi.

-       Jian! – kiáltott fel Kumiko.

Mindketten a karjába csimpaszkodtak.

-       Lucifer otthon van? – kérdezték.

-       Hazament.

-       És mikor jön vissza? – kíváncsiskodott Kurumi.

-       Nem jön vissza - mondta gyengéden a férfi, és elindultak Joujiért.

-       Miért? – szomorodott el Kumiko.

-       Te is elmész? – komolyodott el Kurumi.

-       Igen, holnap reggel.

A két kislány ajka sírásra biggyedt. Jian vigasztalásul vett nekik egy-egy Barbie-babát.

Jouji türelmetlenül toporgott az iskolánál. Elkezdett csepegni az eső, így hazamentek. A lányok mindenért Jiant nyaggatták, aki kénytelen-kelletlen leült velük babázni. Újra meg kellett állapítania, hogy mennyire gyűlöli a babákat.

Yuiko korábban ért haza, mint szokott. Barátnője anyukája elhozta kocsival, amiért nagyon hálás volt. Otthon gyászhangulat fogadta, és kemény negyedórájába telt megvigasztalni a lányokat, akik nem akarták, hogy Jian elmenjen. Jouji tüntetőleg a szobájába vonult, de ő is szomorú szemeket meresztett a férfira.

-       Úgy tesztek, mintha nekem nem fájna, hogy elmegy! – jött ki végül a béketűréséből Yuiko.

Jian gyengéden rámosolygott.

-       Nyugodj meg! Nehéz nekik.

-       Mintha nekem nem lenne az! – dünnyögte a lány, és elindult megteríteni a vacsorához.

 

A lányok lefektetése kész rémálomnak bizonyult. Kétpercenként felriadtak és Jiant keresték. Jouji háromszor jött át elbúcsúzni, negyedikre csak azért nem jött, mert a nővére megfenyegette. Végül a lányok elaludtak, és Jouji is mély álomba merült. Jian és Yuiko zavartan meredtek egymásra a folyosón, ahogy első alkalommal.

-       Talán fürödj le, aztán amíg te lefekszel, addig én lezuhanyozom – ajánlotta Jian csendesen.

Yuiko idegesen feküdt az ágyon, csak a kislámpa égett az éjjeliszekrényen. Jian nesztelenül osont a szobába, mindössze egy nadrágot viselt. Leült az ágy szélére.

-       Jól vagy?

Yuiko bólintott és arrébb húzódott. A férfi rövid tétovázás után melléje bújt. Átölelte, hozzásimult. Yuikónak égett az arca, de lassan ellazult. Jian a haját babrálta, és finoman simogatta a tarkóját.

-       Nem akarok aludni! – suttogta Yuiko. – Olyan jó ez így…

Jian szomorúan elmosolyodott, és erősen koncentrált. Yuiko szeme kis idő múlva lecsukódott, elaludt. Jian őrizte az álmát, ahogy megígérte.

 

Lucifer az ajtó mögött nekidőlt a falnak, és a nőt figyelte.

-       Keresel valamit?

A nő megperdült.

-       Uram, te itt? – hebegte idegesen.

Lucifer szeme lassan elsötétült.

-       Miért tetted?

A nő szeme dühösen megvillant. Pontosan tudta, mire gondol ura és parancsolója.

- Mert ő fontosabb, mint én! Mert benne jobban bíztál! Mert mindig csak ő… ő!

Lucifer hangja hideg volt, akár a jég, és kemény, mint a márvány.

-       Ő mindig fontosabb lesz, mint bárki más! – közölte. - Ő hűséges. Te elárultál, s ebből is látszik, hogy ki érdemli meg a bizalmam.

-       Én neki soha nem esküdtem fel!

Lucifer felkacagott – keserűen, dühösen.

-       Nem érted, ugye? Aki viszályt szít a Pokolban, az elárul engem. Elárultál… - A hangja suttogássá szelídült, de ebben több volt a fenyegetés, mint az előbbi szavaiban.

-       Neeem! – visított fel a nő, és menekülni próbált, de minden oldalról démonok és angyalok vették körbe.

-       Ugye, tudod, mi az árulók büntetése, Caieda? – kérdezte üres tekintettel a Sátán.

A nő felsikoltott.

 

Yuiko egyedül ébredt. Kábán tapogatózott a férfi után, de csak kihűlt takarót érintett a keze. A párnán fehér papírlap hevert, rajta egy szál vörös rózsa.

 

Sajnálom, hogy nem lehetek veled, amikor

felébredsz, de itt az ideje, hogy búcsút mondjak

Neked és mindent megköszönjek. Csókold meg helyettem

a gyerekeket, és engedelmeddel továbbítottam

Lucifer búcsúcsókját a válladra.

Tudnod kell, hogy bár kőből van a szívem, téged

örökre belevéstelek.

 

Jian

 

Yuiko elsírta magát. Hosszú percekbe telt, amíg képes volt túllépni a fájdalmán, és a gyerekek kedvéért mosolyt erőltetni az arcára. A szeme viszont üres volt és halott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.